A tenyésztés mint tudományos művészet
„Sokan jönnek hozzànk nap, mint nap. Sokszor hangzik el, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy kutyák vesznek körül és minden nap velük vagyunk. Sokan látják csak a jéghegy csúcsát. Tényleg szerencsések vagyunk, de semmi nem hullott az ölünkbe. A tenyésztés egy olyan hivatás, hobby, ami nem ér véget délután 4-kor és sokszor még az éjszaka elérkezésekor sem. Hóban, fagyban, szélben, viharban, 0-24-ben állunk az állataink szolgálatában és azért dolgozunk mellettük itthonról, hogy minél ideálisabb életet teremthessünk NEKIK. Mert ha ök boldogok, akkor mi is… és akkor minden eröfeszítés megérte.
A legtöbb ember azt gondolja először, hogy mi sem egyszerűbb, mint összerakni egy kant és egy szukát, hogy aztán boldogság fürdőben úszva kiskutyákat lehessen dögönyözni.
Azonban a tenyésztés más szóval NEMESÍTÉS. Ebből az következik, hogy az ember a jónál is jobbat “hozzon létre” kihasználva a modern világunk adta egészséget garantáló lehetőségeket.
A tenyésztés nem egyenlő a szaporítással, ugyanis utóbbi tevékenység célja a profitszerzés, a lehető legminimálisabb költségekkel a lehető legtöbb pénzhez hozzájutni amilyen gyorsan csak lehet, melynek folyamán sem az egészségügyi eredmények, sem a vérvonalak nem számítanak, felelősségvállalás nélkül folyik a “gyártás” a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásával, kizárólag profitszerzès céljából.
Egy igazi tenyésztő magának tenyészt, a célja a saját előrehaladása, melynek érdekében a párosítás tervezett és sok feltételnek megfelel. A legjobb vèrvonalak kivasztása alapvetö fontosságú, hiszen “futottak még” minöségböl nem lehet várat épiteni.
Egy igazi tenyésztö elsösorban tisztában van a fajtájával ès jobban ismeri, mint a tenyerét. A fajtaleírás (standard) ott van a fejében, kívülröl fújja, “érzi”.
Saját kutyájának hibáit ismeri, nem a bírónak kell ezt megmondania.
Hibátlan kutya nincs! Ha valaki ezt gondolja, akkor még sokat kell tanulnia és sajnos ezzel a mentalitással nem is fog elörejutni soha.
A hibák ismeretében van lehetösége az embernek javító célzattal újabb generációt “létrehozni”. Sok lehetöség van egy tenyésztö kezében, de alapvetö genetikai öröklödési szabályok ismerete nélkül a javító szándék is hamar kudarcba fulladhat, ugyanis pl. egy kis méretü kutyán nem egy túl nagy méretü kutya fog javitani, hanem egy korrekt méretü. Egy félös kutyán nem egy agresszív kutya fog javítani, hanem egy kiegyensúlyozott.
Gyakorlatilag minden egyes porcikának és tulajdonságnak megvan az öröklődési szabálya, melyet minden felelösségteljes tenyésztönek behatóan ismernie és mérlegelnie kell, mielött egy párosítás létrejön.
A külsö jegyeken kívül legalább ennyire fontos a belsö: a vérvonal és a felmenök. Lehetöségekhez mérten élöben, de legalább fotón illik ismerni a törzskönyvben fellelhetö ösöket: kutyákat, különös tekintettel azokra, akik többször is szerepelnek a törzskönyvben, hiszen rájuk való vonaltenyésztés eredményeképpen az ö külsö jegyeik és hibáik ugyanúgy feltünhetnek jellemzöen.
A vonaltenyésztést kimagasló minöségü kutyákra szokàs véghezvinni nagyon szigorú egészségügyi kontroll mellett, mert a jó tulajdonságok rögzítésekor adott esetben problémák is elöfordulhatnak (szoros rokontenyésztés esetén). Ugyanakkor minden nagy vonal ott szokott bezárulni, ha a saját csapdájába kerül, nem nyit új vonalak irányába, pedig a vérvonalak sokszínüségének biztosítàsa is nagyon fontos.
Egy tenyésztés szempontjából további alapfontosságú dolog az egészség. Onnantól, hogy mi, emberek átvettük a Teremtö szerepèt, onnantól egy fajta sorsa, élete a mi kezünkbe kerül. Azonban nem mindegy, hogy ezzel a lehetöséggel hogyan bánunk.
Ma már szerencsére rendelkezésünkre állnak olyan egészségügyi szürések, melyek fajtákra jellemzö betegségeket DNS-böl megmutatnak. Az ezekre való mentességet, hordozást illetve terheltséget. Egy felelösségteljes tenyésztö ezeket mind felhasználja, mint információ és a jobbra töredekés miatt párosításainak eldöntésekor ezeket az eredményeket is evidenciába veszi. Természetesen vannak klinikailag szürhetö betegségek is, mint a diszplázia (csípö, könyök, vese), a szembetegségek, szív- és egyéb szervek megbetegedései.
A tenyésztés mindenhol ott kellene, hogy kezdödjön, hogy a tenyésztö ezeket a szüréseket a tenyésztésre szánt kutyáin elvégezteti és az eredményeknek megfelelöen szelektálva csak az egészséges, jó szürési eredményü kutyákkal tenyészt, vagy olyan javító szándékkal, hogy a kölyköknek, azaz a következö generációnak legyen már jó az eredménye, ezzel is garantálva a hosszú, egészséges életét a kutyáknak.
Egy felelösségteljes tenyésztö tiszteletben tartja a kedvelt fajtájának múltját és tenyésztö elödjeinek munkáját, igy az eredeti munkakörre való hajlam megörzése a tenyésztök kutyakötelessége! Egy juhászkutyában örizzük meg a terelés ösztönét, egy vadászkutyában a vadászatra való hajlamot stb.
A kutyakiállitások világa olykor félrevezetö is lehet, ha nem kellö fajtaismerettel rendelkezö bírók olyan kutyának adnak gyöztes címeket, melyek alapvetöen nem lennének érdemesek rá, igy nem biztos, hogy egy gyöztes cím még bármit is jelent, de azért sok eredmény és cím enged arra következtetni, hogy az adott kutya tényleg jó. Sok bíró nem tévedhet akkorát, de egy jó címhez sokszor szerencse is elég. A kiállitási eredmények semmiképpen sem lehetnek mérvadóak egy párosítás kiválasztásánál!
Léteznek tenyészszemlék, ahol specialista bírók nagyon alaposan lebírálják a kutyákat “tenyésztési” szempontokat is figyelembe véve, az itt szerzett eredmény fontosabb, mint sok Champion cím. A tenyészszemlén elèrhetö legmagasabb eredmény a Tenyésztésre javasolt, mely kiváló egészségügyi-, munka- és karakterteszt eredmények mellett Tenyésztésre kiemelt-re fokozható.
A Tenyésztőnek van még egy nagyon fontos eszköz a kezében, amit onnantól, hogy beleszól a természet törvényeibe neki kell megcsinálnia. Ez pedig a szelekció. Enélkül kimagaslót alkotni lehetetlen. A Tenyésztőnek ki kell választania a legjobbat különböző szempontokat figyelembe venni (külső jegyek, viselkedés, vérvonal, egészségügyi eredmények) és ezt tovább vinnie, miközben gondoskodnia kell arról, hogy a nem tenyésztésre választottak a lehető legjobb helyeken, szeretetben éljenek, felelősségteljes gazdánál, ahol ivartalanításra kerülnek.
Egy fajta felemelkedhet vagy elbukhat a tenyésztök és szaporitók áldásos tevékenysége miatt. A Tenyésztö egy kapocs a múlt és a jövö között, rajta múlhat egy fajta továbbvitele vagy tönkretétele.
Akárcsak egy szobrász, egy festö vagy egy író, a tenyésztö is alkotást hoz létre kreatitvitástól vezérelve. Viszont mig a többi müvész tárgyakkal dolgozik, addig a tenyésztö élölényekkel és emiatt a felelösség hatványozott. Egy hiba adott esetben csak több generációval javítható illetve az egész tevékenység természeti jellegéböl adódóan a “gépezetbe” bármikor hiba léphet. Míg a többi müvész bármikor félretolhatja az alkotást és fél év múlva újra nekikezdhet, addig egy Tenyésztönek nincs megállás.
Mégis miért csinálja az ember?
Puszta örömszerzésböl, kreativitásból és szerelemböl. Legalábbis egy igazi Tenyésztö, akit most már Te is meg fogsz ismerni, ha találkozol vele, mert ha mindezt végigolvastad, akkor megismerted a tenyésztés filozófiáját.
Végezetül lássuk, hogy mi a legnagyobb büszkesége egy Tenyésztönek?
Amikor évekkel késöbb egy általa tenyesztett kutyát újra lát és magában konstatálja, hogy pontosan olyan lett, mint amilyennek “eltervezte”. Miközben hallgatja a gazdáktól, hogy nekik van a világ legfantasztikusabb, legokosabb, legszebb kutyája, a Tenyésztö csak nézi, mert a felsoroltak mellett neki ez a “gyermek” még ennél is többet jelent… látja benne a múltat, hogy melyik felmenöjére hasonlít a feje, a szeme, a nyakíve, a természete… elöjönnek az emlékek, a szülei kölyöknek, a nagyszülei, a kalandok… sok-sok év munkájának eredménye áll ott, aki a Gazdik szeme fénye és a Tenyésztö szívének lüktetése.
Szerintem tenyészteni csak igy érdemes. Minden más kölyköket produkáló tevékenység nem fér bele a “TENYÉSZTÉS” kategóriába.”
Írta: Trefán-Török Alexandra – https://hullocsillagszoro.com/2017/04/03/a-tenyesztes-mint-tudomanyos-muveszet/